..Mert nincs rettenetesebb, mint mikor belenézek a szemébe és látom azt a végtelen ürességet.
Nem törik a szenvedő szív
Oly könnyen darabbá,
Csak ellágyul, s az örömre
Lesz fogékonyabbá;
Mint lankadt földművesnek
Pihenő tanyája:
Kész boldogság lesz neki a
Szenvedés hiánya.
Hogy nem számít, mennyire jó valaki, mindenképpen fájdalmat okoz neked olykor. És ezért meg kell bocsátanod neki. Hogy évek kellenek a bizalom kiépítéséhez, de elég néhány másodperc a lerombolásához...
Tegnap sírtam, ma sírok és sírni fogok a holnapért.
Fáj még a szó,fájnak a percek, az évek,
A szívemet nyomja mikor a múltba nézek,
Könnyeim hullnak, a párnára borulva
Sírok egy végtelen könyvet lapozva.
Tudom már elmúlt vége a szépnek,
Szépen lassan eltűnnek a képek,
Sebeim maradnak, nyitva a világnak,
Példát mutatva,gátat szabva a hibáknak.
Mellettem állsz, de érzem távol jársz.
A zene andalít, csak nékünk szól.
Még át is ölelsz, ez a perc enyém, átjár a boldog remény.
Egy édes tánc, egy furcsa bús románc, egy könnyes búcsúzás,
Nincs folytatás.
Itt állsz és vársz még, én is várok rád.
Úgy fáj, a szívembe tép.
Százezer féltés bár ölelsz ma még.
Úgy fáj, hogy nem vár a híres happy end.
Szép volt az álom, de mond hova ment?
Most még, míg itt vagy és ez a perc oly szép.
Ma még, most még, most még.
Mi várhat miránk, ha messze mész, csak kín és gyötrődés.
Még úgy fáj, hogy nem vár a híres happy end.
Szép volt, de nagyon, fáj most ez a csend.
Itt álltál, közel volt a boldogság.
Itt állsz még vársz, de nincs tovább.
Történt egyszer,hogy a Nap a Holdba szeretett.
Csillagok vitték,s hozták a híreket.
Ígért a Hold boldog órát,s a Nap forrón szeretett.
Nem számított akkor semmi,mert lángolva élte meg.
De a szerelemhez ennyi biz nem elég!
Kimaradt az életükből a testi érintés.
egyszer az Ég megszánta a szenvedő Napot,
úgy rendezte,hogy egy percre érintse meg őt a Hold.
S mikor végre egymáshoz értek,
a szerelem elmúlt,s felük hideg lett.
Érintése olyan volt,mint a hideg jég,
kihűlt a szerelem,Ég tudja - Miért?!
Mi lett a vágyból...Mély tiszta érzelem?
Hulló csillaggá vált az SMS - SZERELEM!
Átsírt éjszakák, elvesztett barátok,
A világ közepén magadat egyedül találod.
Ha szeret kit te szeretsz, úszol a szerelem tengerében.De ha nem szeret, megfulladsz benne.
Könnycsepp hull a semmibe,
Talán célba ér nem fáj ennyire!
Reszketek, mikor rád gondolok érzem:
Te vagy az, te voltál kiért éltem!
A szép üveggömb összetört,
nem véd többé gyermek álom
És száz cserép közt sebzett szívvel állsz
tétován.
Ha rád zuhan egy zord világ,
hogy bírnád el gyönge vállal?
Átkozódhatsz
senki nem felel, de érzed: menni kell.
A kérdés csak az:
Az árnyékod hogy lépjem át?
A múlttól búcsút hogy vegyek?
Hogy törjek szét egy glóriát?
Miért bánt a lelkiismeret?
Hogy száll az ember,
ha földrerántja önmagát?
És hogy lesz szabad,
ha a saját árnyát sosem lépi át?
Hazudik a tekinteted, minden érintésed, kimondott szavaid, az egész létezésed.
"...a szépség semmi, mert a benne ásító kétségbeesésből fakad, amelyhez semmi köze, mert a kétségbeesés nem szép, így tehát a szépség borzalmas fintor csupán..."
A töltény éles az igaz szerelem két személyes,
bár ez a kapcsolat többre aligha képes.
Így választanom kellett barátság és viszlát között,
de nem tudnék úrrá lenni úgyse az érzelmek fölött.
Ezért a drasztikusabb választáshoz folyamodtam én,
de hidd el, jobb így, mert a vég egyben egy kezdemény.
A helyzet lévén, tőled csak azt kérném,
a kapcsolatunk benned úgy maradjon meg mint élmény.
Minek kéred a kezemet,
Ha egyszer úgyis elengeded?
Minek kéred a szívemet,
Ha egyszer úgyis megrepeszted?
Minek kéred, hogy melletted legyek,
Ha Te sosem állsz mellettem?
Minek kéred, hogy veled legyek,
Ha Te csak testben vagy a Kedveseddel?
Minek kéred, hogy örökké éljek,
Ha Miattad csak szenvedés lesz az élet?
Minek kéred, hogy meséljek,
Ha sosem hallgatsz meg?
Minek kéred mosolyomat,
Ha mosolyra sose fakaszt?
Minek kéred, hogy örüljek,
Ha úgysem örülsz az örömömnek?
Minek kéred, hogy szívem érted verjen,
Ha a Tied csakis más szívéért ver?
Minek kéred, hogy éljek,
Ha Te is tudod, csak veled létezek?
Minek kéred, hogy kitárjam szívemet,
Ha te is tudod, hogy csak érted élek?
Minek kéred, hogy szeresselek,
Ha Te sosem szeretnél meg...
"Százszor csalódni magunkban, mint egyszer csalódni a legjobb barátban..."
" Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha."
"...Hisz tudod, hogy várok rád ameddig csak lehet, s ha majd a halálos ágyamon utoljára suttogom a neved, talán elhiszed majd, hogy tényleg szerettelek..."
Van benned valami, ami miatt élni akarsz, de ha már csak szenvedsz, élni hiába akarsz...
Ne vádoljunk senkit a multért,
A vád már úgyis hasztalan.
Talán másképp lehetett volna, -
Most már... mindennek vége van!...
Úgy szeretnék zokogni, sírni
A sírra ébredt vágy felett, -
De ránézek fehér arcodra
S elfojtom, némán, könnyemet.
Várunk a csendes félhomályban
Valami csodás balzsamot,
Mely elfeledtet mindent, mindent
S meggyógyit minden bánatot...
Leolvasom sáppadt arcodról
A rád erőszakolt hitet
És megdöbbenve sejtem, látom,
Hogy nem hiszel már senkinek!...
Nem, nem hiszek! Mért űzzem én a lelkem
Epedő vággyal bolygó fény után?...
Minden reményem megtört a keserven,
Hisz balga, őrült ábránd volt csupán.
Ne hívj, ne csalj, szerelem szép világa!
Az én világom irdatlan, sötét,
Ezer tavasz s ezer tavasz virága
El nem zavarja fullasztó ködét.
Ne hívj, ne csalj, én nem tudok szeretni,
Lelkem kifosztott, nyomorult, szegény.
Elkárhozástól meg nem váltja semmi
S a te sugárod: őrjöngő remény.
Tűnt ifjuságnak visszajáró árnya, -
Az lettem én... a mult után futok...
Isten hozzád, szerelem szép világa!
Ne hívj, ne csalj, szeretni nem tudok...
„Több mindent TUDOK, mint gondolnád
Több mindent ÉRTEK, mint szeretnéd
Több mindent LÁTOK, mint akarnád
Több mindent SEJTEK, mint sejthetnéd
Félek és nagyon féltelek – eközben szenvedek
Mert tudom, amit érzek nem lehet.
Senki és semmi más nem érdekel kívüled
De már készülök, milyen lesz az élet nélküled
Néhány hónap, s bár nagyon fáj – elmegyek
Mert úgy érzem másként nem lehet
Minden nap könnyekkel fekszem és kelek
Ezt sokkal tovább bírni már nem lehet.
Nem várok semmi mást, de kérlek Te ne bánts,
Arra már ott van egy „szerető társ”
Ma már tudom - milyen gyűlöletben élni,
S hogy megőrülök – minden percben attól félni.
Mit mondhatnék még bármi mást?
Ha egyet kérhetek – mosolyogj rám,
Hogy legyenek szépek az utolsó emlékek
Ha már felejteni nem vagyok képes.”
"Igazán attól fáj az ütés, kitől simogatást várnál, s nem adhatod vissza, mert rögtön belehalnál. "
„Az az éjszaka engem is annyira meglepett mint téged, de veled egy olyan helyre jutottam el, ahol még sosem jártam, miután elaludtál, én csak bámultam azokat az olcsó fénylő csillagokat a plafonon és egy idő után elkezdtek összeállni jellé, és ezek a fura fények kirajzolták az egész kapcsolatunkat, és akkor először minden világosnak tünt, logikus folyamatnak, Te és én voltunk a legjobb terv a világon, és nem én találtam ki, veled úgy éreztem, hogy talán nem kell többet terveznem, mert olyan volt mintha végre élnék, egyszer az életben végre nem kellett megküzdenem a boldogságért, csak úgy megtörtént! Soha semmi nem fog úgy fájni, mint a Te reakciód ugyanerre”
A szeretet mindent kibír- egyet nem: hogy elmúlik. Szeretünk- és vége!? Vége, örökre!? Soha nem lesz többé!? -Ez felfoghatatlan! Elviselhetetlen! Sokkal rosszabb, mint a fizikai kín vagy maga a halál, azért mert egyszerűen természetellenes. Az, hogy testünk vénül, és betegek, öregek, fogatlanok, vaksik és nyomorékok leszünk, még elfogadható valahogy. Nehezen, de mit tegyünk? Az, hogy végül nem bírjuk tovább a fizikai életet, és átlépünk a halál kapuján, még mindig elfogadható, ha keservesen is. Minden kétségbeesett tiltakozásunk ellenére van bennünk valami belenyugvás, vagy talán rejtett bizakodás: majd csak lesz valahogy. Az ember végül megadja magát. De az, hogy a szeretet elmúljon, elfogadhatatlan! Olyan fájdalom, melyet semmi nem enyhít. Olyan borzalom, melyre nincs gyógyír, mert egy hang azt kiáltja bennünk: Ez nem történhet meg! Egy társadalmi rendszer összedőlhet, egy hitvilág összeomolhat, egy nép, egy faj, egy istenkép megsemmisülhet, jöhet az apokalipszis, és megmérgezheti a földet, a vizet, a levegőt, és kipusztíthatja az emberfaj jó részét: mindez bármennyire is meghaladja a képzeletünket- mégis tudjuk valahol, hogy mindez nem lehetetlen, mert benne van a pakliban. De a szeretet elvesztése nincs, és nem is lehet, soha! Ez az egyetlen pont, ez a mustármagnál kisebb kis atommag a szívünk közepén, ahol lényünknek és az egész teremtésnek a legvégső titkát őrizzük. Ez a titok, ha szavakkal kimondjuk, ennyi: a szeretet örökkévaló. Minden más elmúlhat - és el is múlik. A nap élete véges. A csillagoké is. A kozmoszé is. De a szeretet el nem múlhat-megmarad. Ezért van az, hogy senkit nem lehet megvigasztalni, ha elveszti azt, akit szeret. Minden vigasz erőtlen és hamis. Főleg az a mondat, hogy "az idő majd begyógyítja a sebedet". Nem igaz. Ez nem olyan seb, ami gyógyul. A fájdalom érzése idővel csökkenhet, de a széttépettség érzése megmarad. Egyetlen dolog szüntetheti meg a másik hiányának fájdalmát: ha nem szeretjük tovább. Ha elfelejtjük. Amikor azt mondjuk, hogy az "idő gyógyít", erre gondolunk. A felejtésre. Ez azonban ha valóban szeretünk nem lehetséges.”
"Mondhatnám ahogy érzem: egyedül én bíztam benned ezen a Földön és ezért rúgtál belém a földön."
"Aki hamar felejt, sokat nyer."
Tudjad, szíved és eszméleted minden erejével tudjad, hogy válságos pillanatokban senkire nem lehet számítani. Nincs rokon, barát, kedves, akit igazán ismersz; a nagy pillanatban mindenki eldobja az álarcot, megmutatja a nyers önzést, s te egyedül maradsz, mikor legnagyobb szükséged lenne arra, hogy melletted álljon valaki, s egy jó szóval, biztató tekintettel segítsen. Többet nem is vársz senkitől; de ezt sem kapod a veszélyben. Élj nyájasan és türelmesen az emberek között, de ne bízzál senkinek segítségében. Neveld magad magányossá és erőssé. Tudjad, hogy soha, senki nem segít. S ne sopánkodj ezen. Ember vagy, tehát nem várhatsz semmit az emberektől; s ez a természetes.
"Nyálaznak, mert csak így tudnak könnyíteni az irigységükön."
"A bizalom olyan luxus, amiért mindig túl drágán kell fizetni."
„Mindegy, homokszem vagy kőszikla, a vízben ugyanúgy elsüllyed.”
"...egy tettet nem lehet megmagyarázni se egy okkal, se többel, hanem minden tett mögött ott az egész ember, a teljes életével..."
"Néhány dolgot még át kell élnem
addig biztos, míg úgy nem érzem,
hogy a kéjből ugyanúgy elég már,
mint a fájdalomból."
"A regény tükör, utunkat tükrözi."
„Az az álom, ami valóra válik sosem volt igazi álom.”
„A belenyugvás csak akkor tökéletes, ha meghiúsult vágyaink tárgya szemünkben már veszít valamit értékéből.”
„Mindennek megvan a maga oka. Ahogy valaki viselkedik annak is. Csak az ok, nem mindig az, amit hiszünk!”
„Mindig lesznek emberek, akik meg fognak bántani, tehát nem szabad feladnod a hitet. Csak légy óvatos!”
„Senki sem érdemli meg könnyeidet, aki pedig megérdemli az nem fog sírásra késztetni.”
„Nem mindegy, hogy honnan esel le a padlóra, de akarattal minden honnan fel lehet állni!”
„Kétféle ember létezik: A jó és a rossz. A jó ember jobban alszik, viszont úgy néz ki, a rosszak jobban élvezik az ébrenlétet.”
„Mi mindig mindenről elkésünk. Késő az álmunk, a sikerünk, szívünk, nyugalmunk. Mi mindig mindenről elkésünk.”
„Az utólagos éleslátás olyan, mint az előrelátás jövő nélkül.”
„...a jó dolgoknak véletlenül, meglepetésszerűen kell megtörténniük velünk. Ha valami után nagyon vágyakozunk, úgy járunk, mint az, aki túl erősen szorít magához egy léggömböt: az álom egyszer csak kipukkan, s darabkái a semmibe hullanak."
"Engedd, hogy a kudarc rávilágítson a legfőbb tanulságra: Minden naplemente egy nagyon, nagyon fényes és erőteljes napfelkelte kezdete."
„Az élet? Az élet olyan, mint késpárbaj egy mocskos kocsmában.
Ha padlóra kerülsz, meg kell próbálnod felállni.”
„Összetört szív oson az éjben, csalódottan bandukol egy szikla szélen. Óvatlan pillanatban megcsúszik lába és elnyeli őt a sötétség szája.”
„Egyik nap úgy mész haza, hogy a mennyekben érzed magad,
máskor meg elbújnál egy sötét sarokba bőgni.”
"Mondani, írni és hinni bármit lehet, de tudni, tenni és érezni keveset!"
„Amikor a boldogság egyik kapuja bezárul, egy másik kinyílik előttünk. Néha olyan sokáig nézzük a bezárt ajtót, hogy nem vesszük észre azt, amelyik kinyílt.”
„A múltat változtatni nem tudod. Mért' gondolnál hát visza rá, ha csak fájdalmat okoz?”
„Persze éltem eleget, és be tudnám beszélni magamnak, hogy az emberiség iránti szeretetre nincs túl sok okom. De csak néhány ember bántott, és ha én cserébe a világon mindenkit megbántanék, az elmebeteg uzsorakamat volna.”
"Titoktartás az okosság pecsétje. Ahány embernek feltárjuk szívünket, annyinak válunk adófizetőjévé..."
"Az embert nem a fájdalom öli meg, hanem a remények melyekben csalódott!"
"Fájdalom az, amikor a szerelem ott van melletted, és te nem
tudod neki bevallani
Fájdalom az, amikor tudod, hogy mit nem szabadna érezned, és
mégsem tudsz ellene semmit sem tenni
Fájdalom az, amikor szenvedni látod azt, akiért mindent
megtennél
Fájdalom az, amikor csendben maradsz, pedig kiáltanál..."
"Gyávaság forrása, hogy az emberek nem tudják elképzelni a rossznál még rosszabbat."
„Bocsáss meg az ellenségeidnek, de jegyezd meg a nevüket.”
„A hallgatás felér egy vallomással!”
"Valld be hibáidat, mielőtt mások eltúloznák!"
"A negatív beállítottságú ember úgy vonzza magához a bajt, mint mágnes a vasreszeléket!"
"Ne feledd, senki sem sértheti meg az érzéseid saját közreműködésed és engedélyed nélkül!"
"A szenny és a mocsok vonzza az embereket."
"A hazugság mindig jobb, mint az igazság, s tudatlanságban élni a legnagyobb kiváltság."
"A jó ember olyan, mint a napraforgó... Kellő távolsággal ugyan, de mindig a fényt követi. Vigyázz, ne akarj túl közel kerülni hozzá, mert még elvakít a sokatakarás, és máris sötétségben élsz!"
"Ha eléggé sötét van: Akkor láthatod a csillagokat."
„...az embernek mindig a legrosszabbra kell számítania, akkor nem érheti csalódás.”
„Legtöbbször úgy van az életben, hogy ami után sokáig, sóvárogva vágyakozunk, későn kapjuk meg.”
„Az életben többnyire nem a kívánságok döntenek.”
"A csalódás íja komor erővel röpíti az embert a valóság felé."
"A megrovást könnyen elviselik az emberek, de a kinevetést nem tűrik. Abba beleegyeznek, hogy ostobák legyenek, de nevetségesek lenni nem akarnak."
"Közel van az Úr a megtört szívekhez és megsegíti a sebhedt lelkeket."
"Ütközet után mindenki felcsapna katonának."
"Jobb gyertyát gyújtani, mint átkozni a sötétséget."
"Ha látod ott azokat a hegyeket, akkor esni fog. Ha nem, akkor esik."
"Mert éheznem kell, mert nem tehetek másképp, mert nem találtam ételt, mely ízlene."
„Az igazságtalanság mindig fáj,
az igazság viszont mindig sokkal jobban fáj,
mint az igazságtalanság.”
"Nem az az igazi fájdalom, amitől könnyes lesz a szemed, hanem az, amit mosolyogva kell elviselned..."
"Fáj az igazság, de még jobban fáj, ha az igazat tagadják"
"Ha percekig nem bánt senki, már az is öröm-
"Ott ült a padon, könnyek peregtek az arcán, és tudni akarta, amit minden gyerek tudni akar, amikor valaki, akit szeretett, hirtelen eltűnik a színről: miért történik, miért velem történt, van ennek valami oka, vagy csak egy őrült rulettkerék forog? Ha jelent valamit, akkor mit kezdjek vele? Ha semmit nem jelent, akkor hogyan viseljem el?"
„Csak az érez fájdalmat a gerincében, akinek van gerince.”
„Elvárni a világtól, hogy igazságos legyen veled, mert jó vagy, ugyanolyan, mintha azt várod egy bikától, hogy ne támadjon meg, mert vegetáriánus vagy.”
„Olyan vagyok, mint egy világítótorony a mocsár közepén: ragyogó, de teljesen használhatatlan.”
"Ha az ember magányra vágyik, akkor nem az egyedüllét, hanem csak a megfelelő ember közelsége kell neki!"
Nem az a fájdalom sirni, zokogni hanem a fájdalmat mosolyba fojtani.
Az ember erős de a szive megszakad ha azt kit igazán szeret, szeretni nem szabad.
Egy hazugság, ha elég sokszor mondogatják, igazzá válik.
Csalódni magunkban rossz, egy barátban borzalom.
"...csak egy pókhálószál tart életben. Elég egy semmiség, egy egyhe
fuvallat, a dolgok arasznyi elmozdulása, és az, amiért az ember imént
még az életét áldozta volna, egyszerre csak tartalmatlan butaságnak
mutatkozik."
Csak akkor jövünk rá, hogy valaki milyen fontos volt nekünk, mikor elveszítettük.
"A múlt a halálé, a jövő a tiéd."
A vita - a tudás cseréje. A vitatkozás - a tudatlanságé.
" A hideg elfordulás, a közöny a nyílt ellenszenvnél is veszedelmesebb
" Akiket igazán szeretünk, azok haláluk után sem hagynak magunkra minket.Ők az elsők, akik segítségünkre sietnek életünk nehéz pillanataiban."
Baj mindenkit érhet, de az okos ebből is képes hasznot húzni.
Gyakran megesik, hogy párunk szerelmét a magunkénak véljük, mint ahogy azt hisszük, hogy mozgó vonaton vagyunk, holott a mellettünk lévő vonat indult el.
A szerelem megsemmisíti az észt .Az agy és a szív olyan, mint a homokóra két edénye: amikor az egyik megtelik, a másik kiürül.
Nehéz dolog, hogy ne szeress, de nehéz az is hogyha szeretsz. A legnehezebb, ha hiába szeretsz.
Érzések szívbe szorulva, emlékek hevernek szerteszórva. Össze már nem szedhetem emlék vagyok én is, sosem volt szerelem.
Már nem születik mese abból, ha látlak, csak néma nevetés, hogy miért volt nekem sok, ami vagy, most meg kevés...
Nem kísérthetjük a sorsot anélkül, hogy végül meg ne perzseljen.
A szerelem gyakran olyan játszma, amelyben mind a két játékos felváltva azt hiszi, hogy veszíteni fog, s ezért igyekszik hamisan játszani.
Mint szoknyavadász maga James Bond, de otthon maga horodja a papucsot.
"A legnehezebb dolgok egyike beletörõdni abba, hogy az ember nem okosabb az átlagnál."
Ha meggyújtunk egy gyertyát, majd eloltjuk, sötétebb lesz, mint azelőtt volt.
A szerelmet csak az ismeri, aki reménytelenül szeret.
A szerelem két ember közös ostobasága.
A két nap alatt beteljesedett szerelem a rákövetkező két nap alatt el is múlik, míg a hónapokon keresztül kiharcolt szerelem évekig tart.
Szerelemmel múlik az idő, idővel múlik a szerelem.
A szerelem olyan, mint a fa: magától növekszik, mély gyökeret ereszt egész valónkba és gyakran tovább zöldül a szív romjain.
Aki nem tud titkot tartani, az szeretni sem tud.
Minden megoldás új problémát szül.
Mindenki a saját baklövéseit nevezi tapasztalatnak.
Azért szeretem a színészetet, mert sokkal valóságosabb mint az élet.
Ha újra születnék, inkább néger kosárlabdázó szeretnék lenni.
Én is hibáztam, de soha nem követtem el azt a hibát, hogy azt állítottam, hogy nem hibáztam.
A legfontosabb dolog a kommunikációban az, hogy meghalljuk ami nincs elmondva.
A kedvesség motiváló lehet: kedvessé válunk, ha másokkal kedvesek vagyunk.
Kutyád irántad való csodálatát ne fogadd el meggyőző érvnek arra, hogy csodálatos vagy.
Soha ne ronts el egy bocsánatkérést mentegetődzéssel.
A kitűnőség nem egyedi cselekedet, hanem szokás. Az vagy, mit ismételve csinálsz.
Vannak, akik mindig morognak, mert a rózsáknak töviseik vannak. Én hálás vagyok, hogy a töviseknek vannak rózsabimbói.
|
